ps 02

Szerencsés vagyok. Mondhatni a táncházban nőttem fel. Az Almássy téri Téka táncházban, ahol mindig otthon voltam és a büfések már tudták, hogy a piramis süti a kedvencem. A Táncháztalálkozón, ahol Éri Marciékkal és az Eredics lányokkal bújocskáztunk a színfalak mögött, a Téka táborban, ami gyerekkorom legszebb nyarait idézi. A táncház, a zenészek, táncosok, művészek, a szüleim, mindenki aki csak működtette a mozgalmat és a közelemben volt, sokat rakott hozzá az életemhez. Ahhoz aki most vagyok.
Azt a magától értetődő érzést, azt a flowt, ami elkap azonnal, ahogy csak gondolataimba kúszik egy dallamfoszlány, nagyon nehéz jól elmondani azoknak, akik nem élték még át.
Már egy ideje egy Budapesthez közeli iskolában dolgoztam, amikor kitaláltam, hogy megmutatom a táncházat és ezt az egész világot a gyerekeknek, a szülőknek, a kollégáknak.
Több, mint egy évig minden pénteken székeket, és asztalokat pakoltunk a suli ebédlőjében, zenészeket hívtunk, volt kézműves foglalkozás, gyerek táncház, felnőtt tánctanítás, énektanítás, pont úgy mint gyerekkoromban.

ps 01Gyermekfoglalkozáson (Fotó: Lengyel Tibor)

A varázslat pedig működött és beszippantott mindenkit aki csak ott volt. A mai napig emlegetik felnőttek és gyerekek is.
Ez volt a mi táncházunk. Hálás vagyok, hogy egy kicsi darabot tovább adhattam én is.
Külön köszönet a Porteleki Lászlónak, a Poros zenekarnak, Németh Beának, Klebercz Krisztának, Kiss B. Ádámnak, Csasznyi Iminek, Timár Mártonnak, Babus Tamásnak, Teubel Gábornak, Orosz Anettnek, Takács Zoltánnak, Zilling Ibolyának, a szülőknek, a gyerekeknek és a segítőknek, akik nélkül nem valósulhatott volna meg.
(fotók: Lengyel Tibor)

https://www.portelekisari.com/
Megosztás