Rövid táncházas történetek

1996 – különleges tiszteletdíj

A magyar honfoglalás ezerszázadik évfordulójának évében, szeptember végén egy szoboravatáson zenéltem kobzos énekmondóként Kerepesen, Kanalas Éva társaságában. Az esemény után a fellépésem tiszteletdíjaként egy különleges és ritka hangszert, egy régi lantgitárt kaptam fizetségül, melynek nagyon örültem! Miképpen akkor is, mikor majd’ negyed évszázaddal később, 2020-ban Dinnyés József daltulajdonossal csodálkoztunk rá, hogy neki is ugyanilyen, megszólalásig hasonló lantgitárja van, mint amilyet én kaptam a millecentenárium évében!

1997 – különleges táncház helyszín

A frissen alakult, moldvai csángó népzenét játszó Mokányos Zenekarral (akkori felállásában Németh László és Tóth Arnold furulya, Széles László dob és jómagam koboz) 1997 májusában tartottuk első táncházunkat Budapesten, egy főiskolai klubban. A helyszín nem a megszokott „művházas” környezet volt, mert a józsefvárosi Dankó utca 15. szám alatt akkor a BILUX Autósház volt, így háromszor is megkérdeztünk, hogy jó helyen járunk-e és a programra csakugyan az autószerelő műhelyben kerül majd sor? A táncházra végül tényleg ott, a BILUX teremben került sor, mely egy különterem volt az Autósház szervizének hátsó szegletében. (Érdekesség, hogy ma a házban a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség által fenntartott Fűtött Utca; Éjjeli Menedékhely és Nappali melegedője működik.)

1998 – színpadon dalt rendelő néző

Az I. Országos Népzenei Versenyt megnyerő Benkő András kobzos és Novinszki Tamás furulyás duója 1998 eleje táján kiegészült Horváth Szilárd furulyással, Kárpáthegyi Bálint dobossal és Klopp Katalin énekessel, így megalakult az ezredforduló egyik (ha nem a) legsikeresebb népzenei együttese, a Csürrentő. Az első fellépések egyikén (az azóta már bezárt és elhagyatott) Gázgyári Művelődési Ház május elsejei műsorán zenéltünk Óbudán, főként idősebb korosztálynak. A sör-virslis majálison érthetően mulatni akaró, egyik kissé kapatos úr a koncert alatt felsétált a színpadra, majd ott zenélés közben az ingem zsebébe pénzt csúsztatva, „valami mulatós nótát rendelt, de izibe”, majd kényelmesen visszasétált a helyére. Az adott szám folytatódott, mintha mi sem történt volna, de hogy kedveskedjünk a hallgatóságunknak, bekerült a műsorba egy-egy Csárdás dallam is!

1999 – Első online, élő népzenei közvetítés az Almássy térről

Az 1983-ban megnyitott (és 2007. december 31-én végleg be is zárt) Almássy téri Szabadidőközpontban tartották 1999. november 13-án, a NET Napok ’99 című eseményt. Valószínűleg ez volt az első, nagyszabású, online, élő közvetítés, ahol népzenei koncerteket követhetett az interneten a közönség. Az eseményen az ezredforduló népszerű, fiatal zenekarai kaptak lehetőséget a bemutatkozásra. Az izgalmas, ÉLŐ bejelentkezés előtt, Fehér Anikó készített rövid interjúkat a zenekarokkal. Az esemény pionír jellegét mutatja, hogy hazánk akkoriban ismerkedett a még csak pár éve induló internettel: 1996 év elején mindössze 400 domain név üzemelt hazánkban. (A fellépők neveit tartalmazó korabeli plakátot máig őrzöm, részben internet történeti ereklyeként!)

1999 – Szlovák határőrök gépkarabéllyal

Tündik Tamás tánccsoportját kísértük a Sültü Zenekarral 1999 nyarán, a szlovákiai Kisújfalun rendezett eseményen. Elég későn tudtunk indulni itthonról, így elég sietős volt az utunk kifelé. A határon, immár a szlovák oldalon a nagy sietségben figyelmetlenségből ki is hagytunk egy ellenőrzést, így hamarosan szirénázó rendőrautók száguldottak utánunk. Miután megállítottak minket, a gépkarabélyos határőrök (érthetően) nem voltak túl barátságosak velünk; még abba is belekötöttek, hogy a hangszerek miért a csomagtartóban voltak és nem az utastérben… A fellépést követően a hazaúton már körültekintőbbek voltunk: egyrészt kényelmes tempóban közelítettük meg a határt, másrészt velünk utaztak már a hangszerek – a koboz például egyenesen az anyósülésen, előírás szerint becsatolt övvel!

2000 – Három fő – Három zenekar

2000. február 24-én, a szökőnapon a Csürrentő Együttessel tartottunk moldvai táncházat az FMH Körtermében. Valami okból kifolyólag, mindössze hárman, ráadásul három különböző zenekarból léptünk végül színpadra: Tóth Arnold furulyás (Mokányos), Böjthe Zoli dobos (Sültü) és kobzosként én (Csürrentő). Számomra utólag azért is érdekes ez a szökőnapi táncház, mert eltérő időszakokban ugyan, de mindhárom zenekar tagja voltam!

2001 – Vendég nélküli esemény

Egy nagyhírű, fővárosi kulturális központban egy késő őszi, szombati gyermekrendezvényre voltam hivatalos kézművesekkel és mesemondó barátaimmal. Az előkészületekkel időre elkészültünk, a pénztár kinyitott és mindenki készen állt a kezdésre, azonban végül egy vendég sem érkezett… Mint kiderült, nem lett meghirdetve ez az esemény, így a közreműködőkön kívül senki sem tudott róla… Az esetleg betérő látogatókra számítva, végül a rendezvény tervezett ideje alatt végig ott voltunk – igaz, a büfében, a Ház vendégszeretetét élvezve…

2001 – Ihlet adó Románca

Az Ős-Csürrentő Együttessel a belgiumi Gooik Folkfestival-ra kaptunk meghívást. Az esemény hatalmas sátrak alatt került lebonyolításra. Már napközben is a fellépés helyszínén voltunk, ahol leszólítottam egy ismeretlen fiatal hölgyet, kinek kezében szintén koboztok volt, ami valljuk meg, Európa azon részén nem mindennapi látvány. A 20 év körüli, Belgiumban élő magyar lány elmesélte, hogy az egyik „Új élő népzene” címet viselő válogatásalbumon hallható egyik szólószám miatt kezdett el kobzon zenélni. Elmondása szerint annyira megragadta a hangszer különleges hangja és a zenész virtuóz játéka, hogy ismeretlenül is a példaképének tekinti Őt! Kértem, árulja el nekem, hogy mi neve a muzsikusnak, hisz hátha ismerem. A legnagyobb meglepetésemre a saját nevemet hallottam!
Mint elmondta, az 1998-ban megjelent, „Új élő népzene 3.” lemezen hallható, általam feljátszott "Románca" című, moldvai csángó táncdallam miatt kezdett el kobzon tanulni! Sőt! Belga barátaival készítettek egy rövid, táncos művészfilmet (Ostinato Production: Nocturnes), melyhez ezt a zenét használták fel. (Az elmaradt jogdíjat, ha szükséges, ígérem, megfizetem a nevükben.) Természetesen rögtön összebarátkoztunk és utána pár évig még tartottuk is a kapcsolatot.
Mondanom sem kell, hogy életem egyik legnagyobb élménye volt ez! Hiszen találkozhattam - teljesen véletlenül – egy olyan emberrel, aki konkrétan miattam, az én kobozjátékom miatt kezdett el zenélni! Ha másért nem is, ezért már mindenképpen megérte, hogy gyermekként kezembe vettem ezt a csodálatos hangszert! Kívánom minden zenésznek, hogy egyszer mindenki éljen át ehhez hasonlót!


2006 – Banner elhelyezés lap.hu oldalon

A startlap és a lap.hu-s oldalak a 2000-es években népszerű gyűjtőoldalak voltak. Mai szemmel nézve hihetetlennek tűnhet, hogy de hosszú egyeztetés után fél évre sikerült kibérelni a www.nepmuveszet.lap.hu oldalon a kiemelt bannerhelyet! Az internetes gyűjtőoldal máig elérhető, azonban már nem fut rajta egyetlen hirdetés sem. Ki tudja, lehet, hogy a nagy felfutás után most újra itt lenne a nagy lehetőség reklámfelület bérlésére?

2008 – A legendás Körterem vége

2007. december 31-én végleg bezárt az Almássy téri Szabadidőközpont és ezzel szinte egy időben a régi FMH és a legendás Körterem bontása foglalkoztatta a táncházas közönséget. Még mi, ott zenélő muzsikusok sem tudtunk biztos információt a bontás időpontjáról, így kéthetente mindig úgy mentünk zenélni, hogy „vajon áll még a Körterem?”. A híres helyszínt, valamint az ahhoz kapcsolódó termeket, könyvtárat és büfét végül 2008. áprilisában dózerolták le az épületegyüttesből elsőként, majd azt követte a régi FMH főépülete. Szerencsére a TEMI FMH nem tűnt el, csak átalakult, így jelenleg is számtalan népzenei eseménynek ad otthont!
Megosztás